Úgy tűnik a nagyvilág generálásával és Isten kegyeletével az életem új lapot nyit. Minden forrong és lázad. Lázadnak a mindennapok, lázad a szív, a feltörekvő erő is bugyog. Úgy tűnik, én maradtam magamnak. Végre, letisztultan, kizárólagosan én, és bennem az Isten, hiszen őáltala vagyok, aki vagyok. (Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség, / Lidérces, messze fény…) Csak én vagyok és a feladat. Meglátni a szépséget. És továbbadni. Egy takaros kis kuckóba költöztem. Még nem is tudom igazán, hogy nevezzem el. Vérbeli Harry Potter rajongóként a titkok kamráját plagizálnám szívesen a majdani kis fatáblára, ami az ajtóm mellett fog fityegni. De persze vannak a kézenfekvő kifejezések is, mint Lyuk esetleg Odú (ez is ismerős Harryék világából), titkok kertje, bár a burjánzó ősnövényzet nem igazán jellemző az egykor patinás, mára totálisan lerongálódottá vált téglaházra. Tényleg pinduri ez a kuckó. Csak egy konyha, némi előtérrel egybeötvözve, fürdőszobácska, kényelmes bódulatok helyszínéül egy káddal, és egy pinduri galéria, az lenne ugyebár a szoba. Ami kell, a gép, hogy írhassak, az ágy, hogy aludhassak, és polcok az ősi tudás-misztikum-titok öntvényének: a könyvnek. Kicsit félek a világtól. Talán nagyon is. Ős-eredetű rettegés a gonosztól, melynek legalantasabb formájával legnehezebb szembeszállni. Félek a környéktől, és még a magánytól is. De tanulok, erősödöm, és alkotok. Otthont bármiből lehet és kell is teremteni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: cleaning jobs hiring now 2017.11.07. 16:58:19
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.